Korán reggel arra ébredtem, hogy szemerkél az eső. Felpattantam és beljebb húztam a székeket, az asztalt és az egyéb cuccainkat a tető alá, majd visszafeküdtem aludni. 10óra körül kezdett mindenki ébredezni. Én a szokásos helyemen, az autó mellett a földön aludtam. Szépen sorban megjelentek a kis fejecskék az autó ablakaiban. Először Marci dugta ki kopasz fejét, és próbált értelmesen kinézni az arcából (nem sikerült), aztán a fölötte lévő ágyból Gergő, majd Kristóf és Flóra mosolygó arca is megjelent az vezető fülke fölötti kéjlak ablakából. (Azt hiszem ezen a napon indult útnak a legenda – mivel éjszaka, a Gergő pisilő túráján kívül is érdekesen mozgott az autó néhány percig - , hogy Flóra nünije melegben kükivé változik, és ilyenkor megcsinálja Kristófot).
Virslit reggeliztünk mustárral és száraz bagettel.
Flórával elmosogattunk (mármint Ő mosogatott, én meg nyomtam neki a vizet.), majd az autóhoz visszaérve összerámoltunk, Építész úr rutinosan felkötötte a bringákat, és elhagytuk a kempinget.
Irány Monte Carlo.
Irány Monte Carlo.
Útközben találtunk egy Auchant ahova be is tértünk, bevásárolni. Legnagyobb örömömre szolgált, hogy olyan söröket találtunk, amikkel még nem is nagyon találkoztam. Szóval vettem vagy 10 félét. Boldogság.
Monacoban rengeteget kerestünk olyan helyet, ahol lakókocsival le lehet parkolni. Mindenhol ki voltak rakva a táblák, hogy lakókocsival tilos megállni, a parkolóknál magasság korlátozás volt, feltehetően hasonló céllal. Magasan a város felett egy szerpentines úton a sziklafal tövében találtunk egy parkolásra alkalmas helyet. Sajnos Marci itt sem merte itt hagyni az autót, szóval ismét nélküle mentünk várost nézni.
Házak, és kertek között kis sikátorokban lépcsőztünk le szinte teljesen a partig. Egy csodaszép hotel mellett sétáltunk, ahol film béli jelenethez hasonlóan, porshe-k, mercik, maseratik, bentley-k és hasonló luxus autók érkeztek, boy szaladt, ajtót nyitott, kocsi kulcsot kapott egy kis borravalóval (feltehetően Etiópia éves GDP-jét megkereste 1 nap alatt csak a borravalóval), és már vitte is a parkolóba a gépet. A parton is hasonló élményben volt részünk, amikor a hibátlan kinézetű gazdag srác sétált felénk a –feltehetően- modell barátnőjével a hotel felé. Mintha valami filmből léptek volna ki.
Monacoban rengeteget kerestünk olyan helyet, ahol lakókocsival le lehet parkolni. Mindenhol ki voltak rakva a táblák, hogy lakókocsival tilos megállni, a parkolóknál magasság korlátozás volt, feltehetően hasonló céllal. Magasan a város felett egy szerpentines úton a sziklafal tövében találtunk egy parkolásra alkalmas helyet. Sajnos Marci itt sem merte itt hagyni az autót, szóval ismét nélküle mentünk várost nézni.
Házak, és kertek között kis sikátorokban lépcsőztünk le szinte teljesen a partig. Egy csodaszép hotel mellett sétáltunk, ahol film béli jelenethez hasonlóan, porshe-k, mercik, maseratik, bentley-k és hasonló luxus autók érkeztek, boy szaladt, ajtót nyitott, kocsi kulcsot kapott egy kis borravalóval (feltehetően Etiópia éves GDP-jét megkereste 1 nap alatt csak a borravalóval), és már vitte is a parkolóba a gépet. A parton is hasonló élményben volt részünk, amikor a hibátlan kinézetű gazdag srác sétált felénk a –feltehetően- modell barátnőjével a hotel felé. Mintha valami filmből léptek volna ki.
Tovább sétáltunk a városban, kicsit eltévedtünk, de végül eljutottunk a Monte Carlo Casinohoz, ahogy tömegével parkoltak a Ferrarik, és a fentebb már említett luxus gépek. Srácok bementek a casinoba, persze egy másikba, mert turista kinézettel nem nagyon lehetett volna a Monte Carlo Casinoba bejutni (hacsak nem egy bentley-vel érkezik az ember, és nem osztogat 100 dollárosokat). 4euró befektetéssel nyertek 1-et, fejenként. De mondhatnám úgy is, hogy 3euróval járultak hozzá a casino szegényes bevételéhez.
Visszasétáltunk Marcihoz, majd tovább indultunk Genova felé.
Egy kamionos parkolóban megálltunk pihizni. Szennyvíz leengedés, vízfeltöltés, akciós literes sör kiszúrása, és megvétele, össznépi kajálás, szendvicsgyártás, fényképezgetés és továbbindulás. Kb 20 km-t mehettünk a pályán, amikor Marci a visszapillantóban kiszúrta, hogy fröcsköl a víz az autónkból. A parkolóban maradt a víztartály kupakja… Úgyhogy visszafordultunk. Parkolóban nagy ünneplés, hogy ott van a kupak, ahol hagytuk. (Amikor nyitva a csomagtér ajtó sípol ez a szerencsétlen autó, de ha egy létfontosságú szerve hiányzik az nem számít…) Újra úton. Örömódák zengése az olasz autókról.
Visszasétáltunk Marcihoz, majd tovább indultunk Genova felé.
Egy kamionos parkolóban megálltunk pihizni. Szennyvíz leengedés, vízfeltöltés, akciós literes sör kiszúrása, és megvétele, össznépi kajálás, szendvicsgyártás, fényképezgetés és továbbindulás. Kb 20 km-t mehettünk a pályán, amikor Marci a visszapillantóban kiszúrta, hogy fröcsköl a víz az autónkból. A parkolóban maradt a víztartály kupakja… Úgyhogy visszafordultunk. Parkolóban nagy ünneplés, hogy ott van a kupak, ahol hagytuk. (Amikor nyitva a csomagtér ajtó sípol ez a szerencsétlen autó, de ha egy létfontosságú szerve hiányzik az nem számít…) Újra úton. Örömódák zengése az olasz autókról.
Genova előtt kb 10km-re találtunk egy kempinget. Már 10 óra volt, és be volt zárva a kapu, de beengedtek minket természetesen. Ilyen későn és fáradtan nem álltunk neki kaját csinálni, de mivel senki nem akart éhen halni, előkerültek a rágcsák. Úgyhogy chipset, és sós mogyorót vacsoráztunk, miközben laptopról Office-t és a 48 órát néztük. Jókat röhögtünk, majd szépen lassan mindenki elszivárgott aludni.
Éjszaka arra ébredtem, hogy elkezdett esni az eső. Kicsit összehúztam magam, gondoltam hamarosan eláll. Később derült ki, hogy a szart… Arra ébredtem, hogy még jobban esik. Magzat pózba húztam magam a tető alatt, a székek és az asztalok között. Elaludtam. Arra ébredtem, hogy a tetőről lefolyó víz fröcsög rám. Átrendeztem a „teraszt”, így teljesen be tudtam feküdni az autó tövébe. Itt az autó oldalán kezdett el folyni, majd az arcomba csöpögni a víz. Beleültem egy székbe hogy majd ott alszom. Sokáig hallgattam, és néztem ahogy tombol a természet, időközben ugyanis leszakadt az ég, dörgött, villámlott, és majdhogynem vízszintesen esett az eső. A hálózsákomba és pokrócba tekerve figyeltem, a kamionok lámpáit, ahogy a hegy oldalában kb 100 méter magasan épített völgyhídon húznak el felettünk. Marci is felébredt, és kinézett, hogy mi újság. Mondta, neki, hogy aludjon, minden OK. Magam elé húztam az asztalt, és arra borulva aludtam egy keveset. Már pirkadt amikor ismét felébredtem. Kb 10 centi víz állt azon a helye ahol eredetileg lefeküdtem, és ahol most a lábam van. Kvázi a polifoam amin a lábam volt ezen a vízen lebegett. Ekkor adtam fel a harcot a természettel, és mentem be a lakóautóba aludni. Mivel nem volt máshol hely, a földre feküdtem a konyhában. Persze pont vállnyi széles volt az egész, és a saját karom volt a párnám, és a szemetes zacskótól 3 centire volt az arcom, de legalább nem úszott az egész, és nem folyt, és nem fröcsögött sehonnan a víz. Aludtam 1-2 órát..
Éjszaka arra ébredtem, hogy elkezdett esni az eső. Kicsit összehúztam magam, gondoltam hamarosan eláll. Később derült ki, hogy a szart… Arra ébredtem, hogy még jobban esik. Magzat pózba húztam magam a tető alatt, a székek és az asztalok között. Elaludtam. Arra ébredtem, hogy a tetőről lefolyó víz fröcsög rám. Átrendeztem a „teraszt”, így teljesen be tudtam feküdni az autó tövébe. Itt az autó oldalán kezdett el folyni, majd az arcomba csöpögni a víz. Beleültem egy székbe hogy majd ott alszom. Sokáig hallgattam, és néztem ahogy tombol a természet, időközben ugyanis leszakadt az ég, dörgött, villámlott, és majdhogynem vízszintesen esett az eső. A hálózsákomba és pokrócba tekerve figyeltem, a kamionok lámpáit, ahogy a hegy oldalában kb 100 méter magasan épített völgyhídon húznak el felettünk. Marci is felébredt, és kinézett, hogy mi újság. Mondta, neki, hogy aludjon, minden OK. Magam elé húztam az asztalt, és arra borulva aludtam egy keveset. Már pirkadt amikor ismét felébredtem. Kb 10 centi víz állt azon a helye ahol eredetileg lefeküdtem, és ahol most a lábam van. Kvázi a polifoam amin a lábam volt ezen a vízen lebegett. Ekkor adtam fel a harcot a természettel, és mentem be a lakóautóba aludni. Mivel nem volt máshol hely, a földre feküdtem a konyhában. Persze pont vállnyi széles volt az egész, és a saját karom volt a párnám, és a szemetes zacskótól 3 centire volt az arcom, de legalább nem úszott az egész, és nem folyt, és nem fröcsögött sehonnan a víz. Aludtam 1-2 órát..
