Marci megkérte Tittent, hogy reggel 7kor ébressze fel, ugyanis a terv az volt, hogy mindennap korán kelünk és indulunk tovább, hogy minél hamar lerakhassuk az autót, legyen szállásunk. Hát Kristóf próbálkozott is, de Marci alvásigénye erősebbnek bizonyult. Nekem viszont kipattantak a szemeim, úgyhogy Kristóffal eltekertünk boltba. Előző nap Kristóf volt már Flórával boltot keresni, mert defektes volt Flo bringája, szóval Titten tudta merre kell menni. A szomszéd város szélén volt egy nagy bevásároló központ ami mint kiderült, vasárnap zárva van... Visszafelé kis utcákon jöttünk, hogy hátha találunk valami kis boltocskát. A kempingtől 1 utcányira találtunk is egy kis „market”-et. Tipikusan arra volt berendezkedve, hogy rajta kívül minden zárva van, úgyhogy a kretén turisták úgy is megvesznek mindent aranyárban is. Meg is vettük... Amikor visszaértünk a lakóautóhoz még mindenki aludt, de akkor már nem volt könyörület, felvertünk mindenkit. Megittuk a szokásos reggeli 1 sörünket, reggelire meleg, az útra sima szendvicseket készítettünk. Marci elvonult a kempingben lévő WI-FI vonzáskörzetébe. Bejelentkezett a Live-re, majd megnézte aznap hogyan tovább. El akartunk menni Saint Tropezt megnézni, de az már nem fért volna bele abba a napba, sem költségileg, sem időben, sem sehogy. Úgyhogy Cannes mellett döntöttünk, és hogy haladjunk tovább.
Cannesban sokáig kerestünk parkolóhelyet, végül találtunk egy fél megoldást, de Marci nem nagyon merte otthagyni a gépet, (szerencsénkre, mert jöttek is a rendőrök, hogy nem állunk túl jó helyen) szóval ott maradt az autóval, mi öten pedig sétáltunk egy nagyot a parton a monokinis labdázó angyalkák között.
Kocsival mentünk tovább Cannes központjába. A kikötőben találtunk egy parkolójegyet ahol otthagyhattuk az autót, onnan gyalogoltunk be a filmfesztivál helyszínére. Csodálatos hotelek előtt sétáltunk a parton, fényképezkedtünk azon a bizonyos vörös szőnyegen, bejártuk a környező kis utcákat is, életem legjobb citrom fagyiját ettem a parton. Fizetős parkoló automatája bevette a kis cetlinket, 16 euró. De a pénzt az istennek sem akarta elfogadni. Beraktuk a másik automatába, 24 euró. ??? Pont akkor járt le a 2. óra és belekezdett a 3.ba. Remek.
Elindultunk Sospelbe. Cannestól Menton-on és Nice-n keresztül vezetett az út ebbe kis falucskába. Igazából rengeteget gondolkoztam, hogy mit is írhatnék Sospelről, de talán egy idézet az Erőszakikból (In Bruges) jellemezné legjobban a helyet:
„ - Az a város olyan mint egy kibaszott tündérmese! Az a kibaszott tündérmese nem az Ő világa? Az hogy lehet? A csatornák, a hidak, a macskakövek, az a sok mesebeli lófasz hogy a faszomba ne lenne valakinek a világa, baszd meg!?- Azt akartam ezzel mondani, hogy...- A hattyúk még megvannak?- Igen, igen, megvannak...- Hogy a faszomba nem az ő világa az a sok szájba baszott hattyú, hogy a faszomba???”
Szóval Sospel olyan mint egy kibaszott tündérmese. Nem is értettük, hogy ez a sok mesebeli lófasz, hogy nem lehet Gergő és Ádám világa. De hát mások vagyunk. Négyen egyből úgy döntöttünk, hogy nem is megyünk onnan sehova. Fel is hívtam anyukámat, hogy nagyon szeretem, de ha látni akar, neki kell jönnie.
Cannestól Mentonig az utat tengerparton lévő hegyek oldalában tettük meg. Csodálatos kilátásunk volt. Többször is megálltunk fényképezni, mert nem akartuk elhinni, hogy ilyen gyönyörűség létezik. (Én lemerítettem az összes fényképező aksimat ami persze ez utólag hibás döntésnek bizonyult, mert nem maradt a gépben szufla a tündérvárosnak. Szerencsére mások kattintgattak.)
Mentontól Sospelig viszont olyan hegyi szerpentineken vezetett az utunk, hogy a Google Mapsnek is sokáig tart megrajzolgatnia az a sok kacska-ringót. Marci driving skill-je kb. 10 pontot emelkedett ezen az útszakaszon. Nem is értem hogy csinálta.. A falut >1000 méteres hegyek veszik körül és egyetlen alagúton lehetett megközelíteni, ami olyan „széles” volt, hogy mind a két oldalon figyelni kellett a tükröket, hogy ne érjenek a falhoz. De ami utána várt az már maga a csoda volt.
Marci újabb feleségétől (Ugyanis rögtön képes beleszeretni vad idegen nőszemélyekbe) megtudtuk, hogy merre találjuk a kempinget. Annak ellenére, hogy nem volt még nyitva, vagy 6 lakóautó állt a parkolóban. Nem volt áram, de ettől függetlenül nekik is bejött a hely. Kiléptünk az autóból és egy kis légszennyezettségért kapkodtunk, mert még az én vidéki tüdőmet is megterhelte az a kristály tiszta levegő. Lekapkodtuk a bringákat, és gyorsan be is jártuk a falut. Hoztunk a Gergőnek –aranyárban- vigasz sört (mert ugye nem erről volt szó, hanem „tenzserpartról” fényről és pompáról), hogy ne sírjon a szája. Ádámmal össze is cimbiztek a német lakóautósokkal. Pálinka kóstolás témája forgott fent. Közben készült a májkrémes, húsos, paradicsomos(?) bolognainak álcázott tészta. Meglepő mód nagyon finom lett! Megnyitottuk az úgynevezett „bárgyúborokat”, amelyekről -4üveg elfogyasztása után- kiderül, hogy miért hívják így őket. Esti beszélgetés, és nevetgélés után elraktuk magunkat másnapra. Ahogy mindennap ma is a kocsi mellett aludtam. Illetve most a mellettünk lévő teniszpálya kerítése és a kocsi orra közötti 70 centin. Ott éreztem magam biztonságban a közlekedő autók miatt. Hanyatt feküdtem, és megállapítottam, hogy soha nem láttam még ennyi csillagot az égen. Majd elaludtam.
Folyt köv.
