Ébredéskor kicsit borongós volt az idő, de nem volt hideg. Marcival lementünk a kemping tengerpartjára. Hatalmas hullámokat korbácsolt a szél, amik bosszúból a partot verték, csapta az orrunkat a tenger illata.
Kocsihoz visszatérvén, kajáltunk, Marci bejelentkezett Facebookra.
Úgy terveztük, hogy busszal meg vonattal megyünk be megnézni Genovát. De az eső megint rázendített, így autóval mentünk. A városba érve, parkoló keresés közben egy földalatti parkoló rendszeren keresztül vitt az utunk. Olyan volt kb. mint Zion, nem láttam még ennyire kiterjedt földalatti parkoló hálózatot. Persze mondanom se kell, hogy mind magasságkorlátos volt. Végül aztán sikerrel jártunk, le tudtuk rakni a gépet egy nagy garázsban ahol ott tudtuk hagyni, így Marci is velünk tudott jönni. Városnézés közben egy kis sikátoros városrészben beültünk egy igazi kis olasz éttermecskébe (bár talán inkább büfé volt. Legalábbis valahol a kettő között). Ettünk 1-1 szelet nagyon rossz pizzát. De legalább vérbeli olasz kaja volt. További városnézés következett. Genova szar, Genova nyomor. Nagy, koszos, szürke, unalmas iparváros.
Nagy nehezen kikeveredtünk a városból, és elindultunk Velencébe. Órákon át, hol szimplán esett az eső, hol meg mintha dézsából öntenék. De mindegy is volt, mert így a trip vége felé Marci már jobban vezetett esőben, mint napsütésben. Még 130 km volt hátra, úgyhogy megnyitottuk az újonnan vett akciós literes söröket, melynek folyományaként hamarosan meg kellett állnunk egy pihenőben, hogy kiengedjem a sör mellékhatását. Itt a parkolóban néztük ki, hogy Velence környékén melyik kempingbe menjünk.
Fusina. A legkirályabb kemping volt a héten bejártak közöl. Egy nagyon picivel volt csak drágább mint a többi, de teljesen a tenger parton volt (mondjuk ez itt teljesen lényegtelen volt, mert mint tudjuk Velence környékén nem ajánlatos a vízbe menni), tiszta, rendezett, vizes blokkok (mosógépekkel, mindennel) mosogató helyek, zuhanyzók, sör bár, étterem stb stb. Látszott, hogy arra voltak berendezkedve, hogy vannak akik heteket töltenek itt.
Megtaláltuk a legfaszább helyet a kempingben. Teljesen a parton, úgy fordítottuk az autót, hogy ne zavarjunk senkit és senki ne zavarjon minket. A „teraszunkról” Velence fényeit láttuk. Megindult a chilisbab főzés, és a palacsinta sütés. Hihetetlenül finom lett mind a kettő, rosszul létig ettem magam. Majd a szokásos esti program. Sörök mellett, beszélgetés röhögések, majd mindenki aludni el, én meg elléptem sétálni. Bejártam az egész kempinget, a kikötőt, és megnéztem, hogy honnan indul másnap a komp, amivel Velencébe mentünk. Visszatértem, lefeküdtem a jól megszokott helyemre az autó tövébe.
Oldalamra fordultam, fülemben a The End-el, orromban a tenger illatával, szememben Velence fényeivel boldogan aludtam el.
