Pontban 8kor találkoztunk a M1-M7 kivezetőjén lévő McDonald’s parkolójában. Marci korábban kint volt, Őt már el is vitték volna. Nem is értem.. Nagyon fasza kis stoppolós táblát csinált egyébként, lehet ez volt a titka. Megbeszéltük, hogy negyedóránként váltjuk egymást, hogy ki stoppol, és ha 9ig nem vesz fel minket senki, akkor átbattyogunk Kelenföldre, és vonatozunk. Szerencsére erre nem került sor. Sőt, még a cserére sem, mert 8 per múlva csikorgó kerekekkel állt meg mellettünk egy fullos Toyota terepjáró, benne Patrikkal, aki –mint ahogy később megtudtuk- élelmiszergyártás optimalizálóként kereste kenyerét. Barátnőjét és annak nővérét vitte ki a reptérre Győrből, és most vissza felé tartott, hogy eltöltse jól megérdemelt barátnőmentes szabadságát. Először nagyon Balatonsoundon szocializálódott csávónak tűnt de miután a rádióban megszólalt a 30Y, felhangosította, tudtam, hogy nagy baj nem lehet. (Bár nem egy Motörhead, de mégsem valami durva tiümdissüm vuttyiri-vuttyiri).
Félúton elkezdett szakadni az eső, beszélgettünk. Nagyon jó arc volt, közvetlenül a vasútállomásra vitt minket. Bár az esővel nem lett volna bajunk, de ronggyá ázva nem gondoltuk, hogy bárki beültet az autójába.
Győrből Celldömölk felé vonatozván Marci túlpörögte kicsit az eseményt de hát I WAS SO HAPPY TOO. Egy pici kis fülkében ülünk és már legalább 70x hallottam a fényképező reteszét összecsapódni. Csupa használható kép. Útközben kiderült, hogy Celldömölkről nincs közvetlen csatlakozás Kőszegre, csak Szombathelyen keresztül (ahova viszont ment volna vonat Győrből közvetlenül) de hát random tripről beszélünk, úgyhogy: TIHWRB.
Mivel tisztult az ég (bár még mindig esett), és a Celldömölk táblánál akartunk fotózkodni, a stoppolás mellett döntöttünk, a továbbvonatozás helyett.Leszálltunk a vonatról, kisétáltunk az állomásról, és megállapítottuk, hogy túl kényelmesek (=lusták) vagyunk a stoppoláshoz, és egyébként is túl messze van a városhatár, a buszozás meg béna. Szóval vissza az állomásra, Marci el jegyet venni, én meg stoppoltam a vonatot, -ami a természetes állapotához híven persze késett- de ennek köszönhetően értük csak el. További hétköznapi MÁV állapot realizálása: Nincs semmi hely. A kabinos vagon folyosója is fullon. Szóval az első osztály legvégében a földön ülve utaztunk.
Szombathelyen leszálltunk, kiderült, hogy 1 óra múlva indul a következő szerelvény. Menjünk addig stoppolni, legfeljebb ha nem vesznek fel, visszajövünk vonatozni. 100 méter gyaloglás után megint elkezdett esni az eső. Egy srác vett fel minket egy Skoda Octaviával vitt ki minket a város határáig. Innen nem volt már visszaút az állomásra. Fél órán keresztül stoppoltunk, de nem vett fel minket senki. Újabb ténymegállapítás: Szombathelyen 3 féle ember lakik. Aki köcsög, aki sokan van az autóban, és nem férünk be, és aki balra megy (és ennek veszett kalimpálással ad nyomatékot). A balra haladók voltak többségben. Úgyhogy gyalog indultunk tovább, egészen egy benzinkútig jutottunk.
Ekkor már annyira esett az eső, hogy kénytelenek voltunk beállni egy kicsit a fedett rész alá. Ettünk, ittunk, Marci újabb táblát gyártott a kutasoktól kapott kartonokból. Az eső csak nem hagyott alább, mi meg már untuk a várakozást, dobbantottunk.
Egészen addig a körforgalomig haladtunk, ami kiszűrte a balra menőket, így már tényleg csak azok maradtak akik –bár köcsögök és/vagy sokan vannak nem férünk be, de legalább- nekünk megfelelő irányba mentek. Ettől függetlenül még itt is sikerült 20 percet (többek között) hüvelykujj és táblamutogatással tölteni. Egyébként itt Szombathelyen telt el a legjobb hangulatban a stoppolás, rengeteget röhögtünk.
Egyszer csak egy Peugoet Boxer (nem tudom mi a bánatért írom, hogy milyen autókkal utaztunk...) fékezett mellettünk. Egy crazyeyes-os jómunkásember vezette a gépet, és vett fel minket. A festékes létrára és a szerszámaira feldobáltuk a cuccainkat, és már tepertünk is Kőszegre (Továbbra sem Keszthely), ahol már durván szakadt az eső. Menedékképpen beültünk egy étterem kinti részére az ernyő alá. Hideg sör, forró pizza. Már kezdett igen csak hűvös lenni, szóval elcammogtunk a kempingbe, levertük a sátrakat, és ültünk a hidegben a fedett terasz alatt és vártuk az alvással, hogy legalább 7 óra legyen, és tuti végig tudjuk aludni az éjszakát. Durván elfáradtunk. Megbeszéltük, hogy én a szuperkirály táskámba vagyok szerelmes, Marci meg a Zajoba mint olyan.
És még mindig esett..
7-fél8 körül elállt az eső, kitisztult az ég, sőt még a nap is kisütött. Bár éppel lefeküdni készülődtünk, rábeszéltem Marcit, hogy menjünk egy kört a városban. Mentünk. Épp körbeértünk, amikor Marci szerelembe esett, szóval követtük a csajt és a családját. Alig feltűnően. Voltunk a várban (Ami egyébként nagyon állat volt), az óvárosban, a főtéren, szabadtéri színháznál stb. Majd ráleltünk a Pincehely Borozóra ahol 65 Ft-ért mérték a kisfröccsöt. Le csusszantottunk párat a torkunkon. Nem vagyok nagy boros, de hihetetlenül finom borból volt az a fröccs. Tökéletesen tervszerűen, pontosan 90:30ig ittunk, majd kellemesen égő fülekkel enyhén bódultan visszatértünk a sátrainkba és aludtunk.
