bolyongó

A gyerekek egész nap szaladgáltak a napfényes időben, nagyon élvezték a kirándulást. Hol az én, hol Marci, hol pedig mindkettőnk nyakában volt egy-egy gyerek, vittük Őket, amikor már nagyon meg voltak fáradva. Persze a szülők sem maradhattak ki a cipekedésből. A háti gyerekhordókban aludhattak a kicsik, amikor már nagyon meg voltak fáradva. Marci egész nap kereste a megfelelő fát, amire esetleg sikerülne felmásznia a régi idők emlékére. Végül szerencsére megtalálta, így lett teljes a napja.

 

 

Az izgalmak kedvéért letértünk a helyes ösvényről, és egy elektromos kerítés mellett folytattuk utunkat, majd egy kicsit ritkásabb résznél, ahol a napfény bekukucskált, megálltunk falatozni. A következő megállónk egy hatalmas rét volt, ahol egy vadász les állt, a gyerekek és persze Marci barátom legnagyobb örömére. Természetesen megindult a le- és felmászkálás. Ezalatt mi felnőttek elfogyasztottuk a jól megérdemelt csúcs csokikat, és csúcs sütiket.

 

Lajosforrásnál derült ki, hogy a gyerekek számára kicsit nagyra sikerült ez a túra. Nagyon elfáradtak, szóval bekerült mindenki a gyerekhordókba, és a nyakunkba, és megindultunk lefelé. A Szentendrei út kereszteződéséig jutottunk, ahol is Marcival megléptünk a bandától, mert nem akartunk 1 órát várni a buszra. Stoppoltunk, és a 2. autós rögtön fel is vett minket, és bevitt Szentendrére. Itt meglátogattuk az egyik kocsmát, 1 helyben elfogyasztott, és egy úti sör kikérésének erejéig. A HÉV felé sétálva a mögöttünk elhaladó buszban látta meg Marci a csapatunkat, megelőztek minket. A megállóban benyomtam egy gyrost mert már éhen akartam halni, majd nehogy KÁOSZ legyen a nap végéből, felültünk a HÉVre és hazamentünk.

 

Nagyon fasza kis túra volt!
Köszi FFE!