HTML

bolyongó

Friss topikok

  • ufojuliet: ime a nev magyarazata: "A kilátó névadója a híres természet- és vadászfestő Csergezán Pál, aki szá... (2012.05.20. 06:33) SzuperMegaGigaHoldTúra
  • kifliszem: @-Tank-: "Fény nélkül nincsen árnyék. De a fény nem felelős az árnyék létéért." (Szepes Mária) (2011.02.14. 22:58) "Vörös betűk égnek az agyamban, VÉGE."

FFE - Kék túra, 1. nap (2012.07.21.)

-Tank- 2012.09.28. 11:46

Pontban 8kor találkoztunk a M1-M7 kivezetőjén lévő McDonald’s parkolójában. Marci korábban kint volt, Őt már el is vitték volna. Nem is értem.. Nagyon fasza kis stoppolós táblát csinált egyébként, lehet ez volt a titka. Megbeszéltük, hogy negyedóránként váltjuk egymást, hogy ki stoppol, és ha 9ig nem vesz fel minket senki, akkor átbattyogunk Kelenföldre, és vonatozunk. Szerencsére erre nem került sor. Sőt, még a cserére sem, mert 8 per múlva csikorgó kerekekkel állt meg mellettünk egy fullos Toyota terepjáró, benne Patrikkal, aki –mint ahogy később megtudtuk- élelmiszergyártás optimalizálóként kereste kenyerét. Barátnőjét és annak nővérét vitte ki a reptérre Győrből, és most vissza felé tartott, hogy eltöltse jól megérdemelt barátnőmentes szabadságát. Először nagyon Balatonsoundon szocializálódott csávónak tűnt de miután a rádióban megszólalt a 30Y, felhangosította, tudtam, hogy nagy baj nem lehet. (Bár nem egy Motörhead, de mégsem valami durva tiümdissüm vuttyiri-vuttyiri).
Félúton elkezdett szakadni az eső, beszélgettünk. Nagyon jó arc volt, közvetlenül a vasútállomásra vitt minket. Bár az esővel nem lett volna bajunk, de ronggyá ázva nem gondoltuk, hogy bárki beültet az autójába.

Győrből Celldömölk felé vonatozván Marci túlpörögte kicsit az eseményt de hát I WAS SO HAPPY TOO. Egy pici kis fülkében ülünk és már legalább 70x hallottam a fényképező reteszét összecsapódni. Csupa használható kép. Útközben kiderült, hogy Celldömölkről nincs közvetlen csatlakozás Kőszegre, csak Szombathelyen keresztül (ahova viszont ment volna vonat Győrből közvetlenül) de hát random tripről beszélünk, úgyhogy: TIHWRB.
Mivel tisztult az ég (bár még mindig esett), és a Celldömölk táblánál akartunk fotózkodni, a stoppolás mellett döntöttünk, a továbbvonatozás helyett.Leszálltunk a vonatról, kisétáltunk az állomásról, és megállapítottuk, hogy túl kényelmesek (=lusták) vagyunk a stoppoláshoz, és egyébként is túl messze van a városhatár, a buszozás meg béna. Szóval vissza az állomásra, Marci el jegyet venni, én meg stoppoltam a vonatot, -ami a természetes állapotához híven persze késett- de ennek köszönhetően értük csak el. További hétköznapi MÁV állapot realizálása: Nincs semmi hely. A kabinos vagon folyosója is fullon. Szóval az első osztály legvégében a földön ülve utaztunk.

Szombathelyen leszálltunk, kiderült, hogy 1 óra múlva indul a következő szerelvény. Menjünk addig stoppolni, legfeljebb ha nem vesznek fel, visszajövünk vonatozni. 100 méter gyaloglás után megint elkezdett esni az eső. Egy srác vett fel minket egy Skoda Octaviával vitt ki minket a város határáig. Innen nem volt már visszaút az állomásra. Fél órán keresztül stoppoltunk, de nem vett fel minket senki. Újabb ténymegállapítás: Szombathelyen 3 féle ember lakik. Aki köcsög, aki sokan van az autóban, és nem férünk be, és aki balra megy (és ennek veszett kalimpálással ad nyomatékot). A balra haladók voltak többségben. Úgyhogy gyalog indultunk tovább, egészen egy benzinkútig jutottunk.
Ekkor már annyira esett az eső, hogy kénytelenek voltunk beállni egy kicsit a fedett rész alá. Ettünk, ittunk, Marci újabb táblát gyártott a kutasoktól kapott kartonokból. Az eső csak nem hagyott alább, mi meg már untuk a várakozást, dobbantottunk.
Egészen addig a körforgalomig haladtunk, ami kiszűrte a balra menőket, így már tényleg csak azok maradtak akik –bár köcsögök és/vagy sokan vannak nem férünk be, de legalább- nekünk megfelelő irányba mentek. Ettől függetlenül még itt is sikerült 20 percet (többek között) hüvelykujj és táblamutogatással tölteni. Egyébként itt Szombathelyen telt el a legjobb hangulatban a stoppolás, rengeteget röhögtünk.

Egyszer csak egy Peugoet Boxer (nem tudom mi a bánatért írom, hogy milyen autókkal utaztunk...) fékezett mellettünk. Egy crazyeyes-os jómunkásember vezette a gépet, és vett fel minket. A festékes létrára és a szerszámaira feldobáltuk a cuccainkat, és már tepertünk is Kőszegre (Továbbra sem Keszthely), ahol már durván szakadt az eső. Menedékképpen beültünk egy étterem kinti részére az ernyő alá. Hideg sör, forró pizza. Már kezdett igen csak hűvös lenni, szóval elcammogtunk a kempingbe, levertük a sátrakat, és ültünk a hidegben a fedett terasz alatt és vártuk az alvással, hogy legalább 7 óra legyen, és tuti végig tudjuk aludni az éjszakát. Durván elfáradtunk. Megbeszéltük, hogy én a szuperkirály táskámba vagyok szerelmes, Marci meg a Zajoba mint olyan.

És még mindig esett..

7-fél8 körül elállt az eső, kitisztult az ég, sőt még a nap is kisütött. Bár éppel lefeküdni készülődtünk, rábeszéltem Marcit, hogy menjünk egy kört a városban. Mentünk. Épp körbeértünk, amikor Marci szerelembe esett, szóval követtük a csajt és a családját. Alig feltűnően. Voltunk a várban (Ami egyébként nagyon állat volt), az óvárosban, a főtéren, szabadtéri színháznál stb. Majd ráleltünk a Pincehely Borozóra ahol 65 Ft-ért mérték a kisfröccsöt. Le csusszantottunk párat a torkunkon. Nem vagyok nagy boros, de hihetetlenül finom borból volt az a fröccs. Tökéletesen tervszerűen, pontosan 90:30ig ittunk, majd kellemesen égő fülekkel enyhén bódultan visszatértünk a sátrainkba és aludtunk.

Címkék: túra kőszeg kék túra Fedezd fel egyesület FFE

Szólj hozzá!

SzuperMegaGigaHoldTúra

-Tank- 2012.05.17. 15:24

Nah jó el kell ismernünk... késtünk. 10 percet. Mentségünkre legyen hogy "csak" azok vártak ránk, és voltak ott időben, akik nem vállalták be az éjszakai túrát, csak a várba jöttek mászkálni egy kicsit. Bár Mimi ottlétén így is meglepődtem. (Szerintem háromnegyed 6 körül éppen arra járt, aztán úgy volt vele, ha már a környéken van, bevár minket, hogy az orrunk alá tudja dörgölni, hogy időben is meg tud érkezni. Vártam már ennek elérkeztét.)
MajEsz, ismét majeszolt. Csak azért nem kötöttünk fogadásokat, mert annak sok értelme nem lett volna, hogy mindenki ugyanarra fogad.
 
Irány a vár. Kb. 7000 lépcső megmászásával jutottunk fel. Csajok út közben akácfavirágon nyamnyogtak. Vicces volt látni ahogy beszerzik ezeket. Ahelyett, hogy megkértek volna, hogy tépjek le párat a "magasból", halált megvető bátorsággal álltak fel a kibetonozott mély árkot körül ölelő korlát felső fokára, és ujj heggyel magukhoz húzva a legközelebbi ágról tépték a virágokat. Láttam már ilyesmit a National Geographic-en.
 
A naplemente szebb, és abban a környezetben még érdekesebb is volt, (pláne fotózás szempontjából) mint a holdfelkelte. Talán ha kicsit sötétebb van, érdekesebb látványt nyújtott volna a látóhatár helyett, a szmogfelhő mögül előbújó SuperHold. De így.. nem volt semmi extra.
 
Várból le, villamos, villamos (ahol is túl estünk az első -és számomra az egyetlen- mélyponton), busz. Szerencsétlenségünkre a második villamoson vihogó "Shut up, and study!" picsák a mi buszunkra, a "Morcos, de amúgy helló" lüszi pedig egy másikra szállt. Marci, csinálj Fedezd Fel Egyesület-es pólókat!
 
Leszálltunk a buszról, és a hűvös levegőnek köszönhetően egyből fel is ébredtünk. Jó magyar kirándulókhoz méltón még a buszmegállóban előkaptuk a szendvicseket, és nekiálltunk kajálni. Marci ezt annyira érdekesnek találta, hogy teljesen spontán videókat készített a folyamatról. ("Állj oda a fénybe! De ne úgy! Csak, hogy félig világítson meg. Amikor szólok, spontán csinálj valamit a kamerába. Igen, már megy! Nem, ne ilyet. Tudod úgy mint a Börzsönyös videóban, ilyen vágóképek lesznek, tudod arra a zenére. Tudod! türrüpppürrrüpüüüpp. Nah még egyszer! Spontán!")
 
Elindultunk. Természetesen azonnal rossz irányba. Szerencsére az első száz méter után rájöttünk a hibára, korrigáltuk, és megindultunk a helyes irányba. Pedig már éppen arról kezdtünk fantáziálni, hogy a Nagykovácsi is ugyanolyan fekete lyukra épült mint Pomáz, és csak órák múlva fogunk kikecmeregni. Megállapítást nyert az a tény, hogy azonkívül, hogy nem süt a nap, egy csomó mindenben más az éjszaka mint a nappal. Nekem leginkább azt tűnt föl, hogy mennyire mások az  illatok.

Bár a Hold nem tűnt nagyobbnak a szokásosnál, a fénye még is teljességgel hihetetlen volt. Tisztásokon, mezőkön, egyéb erdősávok közti szakaszokon nem is kellett elemes fényforrást használnunk. Még a defektes szemeimmel is tökéletesen láttam mindent.
Zakk nyomására (Nah jó.. nem is. De, amúgy de!) útba ejtettük a Csergezán kilátót. (Szerintem nincs is ilyen szó..) Nah aaaaaz naaagy királyság volt! Láttuk Budapestet, Jánoshegyet, Törökbálintot, Budakeszit, Budaörsöt, M0 melletti CORA-t, és még vagy fél tucat kis várost és falut. Eléggé fújt a szél, és csak úgy beterített minket az éjszakai erdő csodálatos illatával.
Lent vagy fél óráig próbáltunk egy nyomorult éjszakai hosszú záridős képet összehozni a kilátóról amit hál'istennek összmunkával sikerült megvalósítani. Egész jó kép lett.
 
Újra nekivágunk az útnak. Nem annyira a megfelelő irányba, de szerencsére gyorsan kiszúrtuk, hogy nem nagyon vannak arrafelé turista jelek amerre megindultunk. Zakk helyismeretével (ugyanis Ő már járt itt) sikerült ismét visszavergődnünk a helyes ösvényre.
 
Hol beszélgetve, hol lihegve, hol csak monoton menetelésben bandukoltunk. Én elől, kezemben a térképpel -többnyire a megfelelő irányba- vezettem a brigádot. Nyomomban Zakk, leghátul pedig Zakk lábának lépéseinek figyelemmel követésétől teljesen be depihipnozombult (depressziós hipnotizált zombi) Marci. Később helyet is cseréltünk, és csak meneteltünk tovább. A világ összes kurva pókja (vagy a kurva világ összes pókja) és hernyója úgy alszik, hogy egy szál láthatatlan kis pókháló szálon lóg le az ösvény kellős közepén. Mindegyik kis rohadék -a hálójával együtt- az arcomon, a karomon, a hajamban és a szemüvegembe ragadva kötött ki. Húúú de tele volt már az összes f.. hócipőm. (Azért amikor Zakk került előre a helycserénél, kicsit nyugtatott a tény, hogy Ő is ki volt akadva egy idő után, és nem az volt, hogy én vagyok a hisztis picsa. (Persze az én arcmagasságomban lévőket továbbra is én szedtem le..))
 
Teljesen értetlenül állok a tény előtt, hogy amint lakott területre érünk egy túra alkalmával, (általában éjszakai túrán) azonnal eltévedünk. Nem tudom, hogy csináljuk, hogy a sűrű, sötét erdőben mindig jó irányba megyünk, de amint házak közé érünk, teljes az irányvesztés. Így történt ez anno Pomázon, most a túra elején, és amint beértünk Budakeszire is. Az egyetlen nyitva levő szórakoztatóipari egység (ahonnan kiszűrődött a "vuttyiri-vuttyiri, meg a diümdisüm-diümdisüm) körül dülöngélő, ordibáló, mérhetetlenül ittas úriemberek látványa, és a konfliktus készségük miatti nagy sietségünkben rossz irányba kanyarodtunk az egyik kereszteződésben. Persze ezt észlelvén visszafordultunk. Marci ekkor döntött úgy, hogy Ő bizony most leveszi a fejéről az amúgy is kikapcsolt fejlámpáját, Őt ne nézzék turistának. Eme megtévesztő hadművelet tökéletesen bevált, ugyanis annak ellenére, hogy nagy hátizsákokkal, túra bakancsokban, zseblámpával, fejlámpával, Budai hegység turistatérképpel a kezemben, (+láthatóan azt sem tudjuk merre vagyunk) senki nem vette észre, hogy turisták vagyunk, senki nem kötött belénk. Marci az álcázás mestere.
 
Budakeszin mentünk egy darabig, azt hittük, hogy OTT vagyunk AHOL, de mint utóbb kiderült: Mégsem. Ennek az lett a vége hogy egy kereszteződésben állunk a térképen, kezünkben a GPS-szel (ami épp Nyékládházát mutatta mint jelenlegi pozíciónk), és próbáljuk kitalálni, hogy hol a bánatban vagyunk. Végül a GPS megtalált minket, ezáltal mi is magunkat, és a helyes (-nek vélt) úton haladtunk tovább. Egy kis útvonal korrigálással elértük Budakeszi szélét, ahol már az én GPS-em, és a kontaktom a természettel kapcsolt be, és újult erővel, és magabiztossággal vezettem a kis csapatot a jó úton.

Egyszer csak két világító szempár villant fel felünk szemben, a fej- és zseblámpák kereszttüzében. Az egyik mintha kerítés mögül figyelt volna, a másik viszont igencsak közeledett és jó 40 centivel magasabban volt mint a kerítés mögötti szempár. Hörögve ugatva habzó szájjal rontott ránk egy hatalmas kutya. Nekem ugrott és vicsorgó fogakkal tépte a karomról a húst, életre halálra küzdöttünk a porban fetrengve. Hol én voltam fölényben, hol a dög került fölém, és támadt folyton a torkomnak. A halálomat akarta, de nem adhattam meg neki ezt az örömöt, úgyhogy minden erőmet összeszedve harcoltam vele. Zakk csak toporzékolva segítségért sikoltozott. Ám ekkor megjelent Marci -akit eddig nem láthatott a kutya, mert nem volt a fején a lámpa, álcázta magát- előkapta a mindig kéznél lévő 30 centis rambo kését, és torkon szúrta a rohadékot! Feltápászkodtam a véres porból, és tüzet adtam Marcinak aki rágyújtott egy szivarra. Aztán fagyit ettünk.
 
Nem, amúgy nem így történt.
 
Tényleg volt egy kis rohadék kutya a kerítésen kívül, és ezerrel vicsorogva ugatott, de csak elsétáltunk mellette. Marci kezében a kés, Zakk a háta mögött, én meg úgy saccoltam, hogy egy krav magás, térdtörő rúgással pont arcon tudom küldeni a kis szemetet ha betámad. Szerencsére elég volt annyi, hogy csúnyán néztem.
 
Én már kezdtem aggódni, hogy nem fogunk felérni a budaörsi Odvas hegyre időben. Hosszas menetelés után közelítettünk célunkhoz. Már a "Ragyogás féle" épületet és az Elhagyatott hangárat is elhagytuk, amikor is kinéztem balra a fák között, és megláttam, hogy pirkad. Odaléptem kicsit. A többiek szerencsére bírták az iramot. Rongyoltunk le a hegy oldalban a piros jelzésen, keresztül egy már Budaörshöz tartozó betonúton, ahol is egy rendőr autó közelített. Persze már ugrottam is be a következő bokorba, nehogy megállítson, mert ha ezek elkezdenek igazoltatni, soha nem érünk oda. Zakk kicsit lemaradva, de ő is "ugrott" utánam a bokorba. Nah de egyszer csak hallom, hogy forduljak vissza. Ehh..
Visszaérek.
 
[...]
- ...ból indultunk, keresztül Budakeszin, és az Odvas hegyről szeretnénk látni, amikor lemegy. - hallottam Marci magyarázatának végét.
- Jó reggelt! - értem oda.
- Jó reggelt! - köszönt vissza, és világított az arcomba a rend éber őre, majd visszafordult Marcihoz.
- Furcsa programjai vannak maguknak...
- Hát igen, köszönjük!
- Aztán ugye tudják, hogy kell felmenni a hegyre?
- Persze tudjuk!
- Nah menjenek!
- Köszönjünk, viszlát!
- Viszlát!
 
Rongyoltunk tovább. (Aztán persze utólag kiderült, hogy a Marcit sem megállították, hanem magától állt meg. Életképességből 1-s. Nah jó. Ha belegondolok így azért tényleg jobb volt mintha lövöldözve rohantak volna utánunk a susnyásban.)
De ha a rendőr szemszögéből nézem, nevetnem kell. Világítás lekapcsolva, 2km/h-al járőrözök egy elhagyatott kis úton, egyszer csak egy fejlámpás valaki az út jobb oldalán lévő bokrok közül kilép az útra, rám néz, majd a következő másodpercben más el is tűnik az út túloldalán lévő susnyában. Aztán még ketten utána.
 
Az erőltetett menetnek köszönhetően végül kb. negyedórával a holdlemente előtt értünk fel a hegycsúcsra. Pattintottunk 1-1 csúcssört, és fényképeztük a tájat, a holdlementét, és kameráztuk a napfelkeltét. Egyhangúan megszavaztuk, hogy nagy-nagy jóságos feeling éppen akkor ott lenni. (Akik nem jöttek az éjszakai túrára, azok legalább ide kijöhettek volna hajnalban. Szerintem.)
 
Itt már én is éreztem, hogy nagyon fáradtak a lábaim, a szemeim, és én is.
 
Miután Marci az összes kukás zsáknak tűnő, szél állónak vallott ruhaneműjét magára aggatta és hisztizett már vagy 20 perce, megindultunk lefelé, átvágtunk a nap felkelő sugarai által melegedő, és ébredező városon az első buszmegállóig. Meglepően sokan vannak ébren vasárnap hajnali 7 körül...
 
Képek hamarosan...

Címkék: túra budaörs hold éjszakai túra szuperhold megahold holdtúra

2 komment

FFE Vasárnapi séta a Pilisben (2011.11.27)

-Tank- 2011.12.04. 20:09

Azt hiszem, hogy a képek magukért beszélnek. Sok hozzáfűzni valót nem nagyon tudok írni. Autóval föl. Meglepődéssorozat, hogy hó van, hogy tiszta az ég, és a ködön mennyire gyönyörűen csordogál át a napfény, és amihez a napsugarak hozzáértek, hirtelen olvadásban kezdtek. Zuhant a hó a fák koronájáról. Sétáltunk egy nagyot.

Szólj hozzá!

FFE Pilisi poroszka; Rám szakadék (2011.10.23)

-Tank- 2011.12.04. 19:41

Érkezés, brutál köd, eső, hideg, forralt bor, zsíros kenyér, túra, eltévedés, túra, beszélgetés:

Lilla: - Nem értem, hogy a fiúk miért nem szeretik a lekvárt...
Én: - Én szeretem.
Lilla: - Nah jó de te magas vagy!

Én: - [...] kitisztuljanak a hülye kis hörgőcskéid!
Marci: - Nem hülyék!
Én: - De ilyen névvel mik lehetnek?
Marci: - Miért a tiédet hogy hívják?
Lilla (Mély férfias torokhangon): - HÖRGŐ! 

Annyira jól sikerült és olyan jól elvoltunk, hogy észre sem vettük, hogy egész nap esett az eső...

Képek

Címkék: fel egyesület túrázás pilis rám szakadék fedezd

Szólj hozzá!

FFE pilisi poroszka (2011.10.22)

-Tank- 2011.11.13. 18:47

 Kora reggel a Batthyány téren a HÉVnél verődött össze a csipet - csapat. Marci és teljes rokonsága (szülők, nővérek, gyerekek), és azok ismerősei szintén gyerekekkel. Sajnos Zakk lemaradt… Pomázig HÉVeztünk, majd onnan felbuszoztunk Dobogó kőre, ahonnan a túra végül is indult, és ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környező hegyekre és a közöttük hullámzó Duna fölött folydogáló ködre.

A gyerekek egész nap szaladgáltak a napfényes időben, nagyon élvezték a kirándulást. Hol az én, hol Marci, hol pedig mindkettőnk nyakában volt egy-egy gyerek, vittük Őket, amikor már nagyon meg voltak fáradva. Persze a szülők sem maradhattak ki a cipekedésből. A háti gyerekhordókban aludhattak a kicsik, amikor már nagyon meg voltak fáradva. Marci egész nap kereste a megfelelő fát, amire esetleg sikerülne felmásznia a régi idők emlékére. Végül szerencsére megtalálta, így lett teljes a napja.
 
 
Az izgalmak kedvéért letértünk a helyes ösvényről, és egy elektromos kerítés mellett folytattuk utunkat, majd egy kicsit ritkásabb résznél, ahol a napfény bekukucskált, megálltunk falatozni. A következő megállónk egy hatalmas rét volt, ahol egy vadász les állt, a gyerekek és persze Marci barátom legnagyobb örömére. Természetesen megindult a le- és felmászkálás. Ezalatt mi felnőttek elfogyasztottuk a jól megérdemelt csúcs csokikat, és csúcs sütiket.
 
Lajosforrásnál derült ki, hogy a gyerekek számára kicsit nagyra sikerült ez a túra. Nagyon elfáradtak, szóval bekerült mindenki a gyerekhordókba, és a nyakunkba, és megindultunk lefelé. A Szentendrei út kereszteződéséig jutottunk, ahol is Marcival megléptünk a bandától, mert nem akartunk 1 órát várni a buszra. Stoppoltunk, és a 2. autós rögtön fel is vett minket, és bevitt Szentendrére. Itt meglátogattuk az egyik kocsmát, 1 helyben elfogyasztott, és egy úti sör kikérésének erejéig. A HÉV felé sétálva a mögöttünk elhaladó buszban látta meg Marci a csapatunkat, megelőztek minket. A megállóban benyomtam egy gyrost mert már éhen akartam halni, majd nehogy KÁOSZ legyen a nap végéből, felültünk a HÉVre és hazamentünk.
 
Nagyon fasza kis túra volt!
Köszi FFE!
 

Címkék: ősz túra séta fel egyesület erdő túrázás pilis fedezd poroszka

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása